Kárpáti Andrea, az MTA doktora, egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Marketing- és Kommunikációtudományi Intézete Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének egyetemi tanára, a Vizuális Kultúra Kutatócsoport vezetője. Az MTA Elnöki Közoktatási Bizottságának tagja, az MTA Közoktatás-fejlesztési Kutatási Programjának társelnöke. Három nemzetközi pedagógiai folyóirat és a Magyar Pedagógia szerkesztő bizottsági tagja, a Vizuális Kultúra módszertani lap felelős szerkesztője.

Közleményei a vizuális nyelv hagyományos és digitális műfajairól szólnak, az óvodások sokjelentésű firkáitól a kamasz szubkultúrák szimbolikus képi nyelvén át a mesterséges intelligencia kiszámított képsorozataiig. Jelenleg a PISA 2022 vizsgálatban feltűnt kreatív gondolkodási képesség fejleszthetőségét kutatja finn, japán, magyar és szingapúri művészetpedagógusokkal együttműködésben, 15-17 éves gimnazisták és szakközépiskolások vizuális kultúra programjaival.

 

A képalkotásra „a sokszor láthatatlan mesterséges intelligencia szó szerint rárúgta az ajtót a nagyvilágra másfél éve. Ekkor tűntek fel a laikus közönség előtt is azok a régóta fejlesztett szolgáltatások, amelyek segítségével parancsszavakkal lehet ábrákat, illusztrációkat, rajzokat vagy akár fotó realisztikus képeket létrehozni, mindenféle grafikus tudás nélkül, gyakorlatilag a semmiből.” – A vizuális nyelv tanárai, szebben fogalmazva: a művészettel nevelők számára talán riasztó mondatok a Forbes gazdasági magazin egyik 2023-as számában jelentek meg, Szauder Dávid, ma már nyolcszázezres Instagram követő bázissal rendelkező influenszerről és nemzetközi kiállításokon is sikeres digitális grafikusról szóló interjú bevezetőjeként. Vajon tényleg bárkit mesterré avat a mesterséges intelligencia? A grafikus alkalmazások parancssorainak ügyes megfogalmazása felválthatja-e a képalakítás, tervezés, modellezés, megformálás vizuális nyelvet használó, lassú és elmélyült folyamatait? A jóslás helyett kutatással megalapozott válasz a pedagógus és képességkutató mellett a sok száz, munkája elvesztéséről félő képalkotó szakma művelője számára egyaránt fontos.

Előadásomban 1) röviden áttekintem, milyen technikai, tematikus és esztétikai változásokat hozott a mesterséges intelligencia első három éve, 2) egy kiváló filmrendező és költő, Can Togay János MI-támogatott munkáival illusztrálva bemutatom a képességstruktúrát, amely ezen az új képi kifejezési területen szükséges, 3) jó példákkal illusztrálom, hogyan gazdagítja a művészetpedagógiát az MI, mint kreatív lehetőség. Alapos felkészítéssel, grafikus és kulturális tudással – nem a „semmiből”.

Fejes József Balázs habilitált egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Neveléselmélet Tanszékének megbízott tanszékvezetője, az MTA-SZTE Olvasás és Motiváció Kutatócsoport vezetője, az Iskolakultúra folyóirat társfőszerkesztője, valamint a Motiváció Oktatási Egyesület társalapítója, elnöke. Publikációi a társas környezet hatásának motivációs szempontú vizsgálatához, a szövegértés, olvasási motiváció és a szociális kompetencia alakulását befolyásoló tényezők feltárásához, valamint az oktatási méltányosság támogatásához kötődnek.

Gyakori jelenség, hogy egy-egy tanuló iskolai kudarcainak hátterében gyenge olvasási teljesítménye áll. Bár köztudott, hogy az olvasási képesség fejlettsége jelentős szerepet játszik a tantárgyi eredmények alakulásában, a felső tagozaton és középiskolában oktató pedagógusok gyakran nem tekintik feladatuknak az olvasás fejlesztését, vagy nem érzik magukat felkészültnek e feladatra. Az előadás célja, hogy feltárja e helyzet okait és következményeit, valamint bemutasson lehetséges megoldásokat. Az előadás ennek érdekében (1) áttekinti a magyar tanulók szövegértésének jellemzőit, (2) bemutatja azokat az okokat és következményeket, amelyek összefüggésbe hozhatók a gyenge szövegértési eredményekkel, valamint (3) felvázol néhány lehetséges irányt, amelyek továbblépést jelenthetnek a tanulók olvasási teljesítményének javításában. Az előadás a PIRLS (Progress in International Reading Literacy Study) és a PISA (Program for International Student Assessment) szövegértési eredményeire, valamint néhány hazai kutatásra építve ad átfogó képet tanulóink olvasási teljesítményéről. Az adatok szerint az alsó tagozaton a magyar iskolarendszer nemzetközi viszonylatban is jól teljesít, ugyanakkor az olvasás fejlesztésére fordított idő rendkívül rövid. A tizenötéveseket mérő PISA-mérésekben a magyar tanulók már átlag alatt teljesítenek. A gyenge szövegértés számos kedvezőtlen következménnyel járhat, hozzájárulhat például a tanulási motiváció csökkenéséhez és a lemorzsolódáshoz. Bár számos puha ösztönző jelen van a rendszerben, amelyek az olvasás-szövegértés alsó tagozatot követő segítését hivatottak támogatni (pl. középfokú írásbeli felvételi vizsga, országos kompetenciamérés), ezek hatása – legalábbis rendszerszinten – alig érvényesül, amelyben a pedagógusok megfelelő felkészítésének hiánya egyértelműen tetten érhető. A továbblépés egyik ígéretes irányát az alsó tagozatot követően a szövegértés tartalomba ágyazott fejlesztése jelentheti, amelynek keretében tankönyvi szövegeken keresztül, további órák beiktatása nélkül is lehetővé válhat az olvasás támogatása. Ennek módszertani hátterét az olvasási stratégiák és az olvasási motiváció területén a nemzetközi szakirodalomban felhalmozódott tudás hazai adaptációja jelentheti. Az előadás vázlatosan áttekinti e területeket, emellett az MTA-SZTE Olvasás és Motiváció Kutatócsoport egy közelmúltban lebonyolított fejlesztőkísérletének példáján keresztül szemléltet néhány gyakorlati lehetőséget.