Az autizmus az emberi fejlődés olyan sajátos útja, amely alapvetően módosítja a kommunikációt, a társas interakciókat és a rugalmas viselkedésszervezést. Egyedi és heterogén viselkedési- és képességmintázatokat hoz létre bármely intelligenciaszinten. Az autizmuskutatás fő áramában kiemelt fontosságúak az autizmus kognitív hátterére fókuszáló, a viselkedések megértéséhez keretet adó pszichológiai kutatások. Ezek a kutatások tudományos hipotézisekre támaszkodnak, elméleti indíttatásúak, ám eredményeik intenzíven támogatják, befolyásolják a gyakorlati munkát.

Az előadásban áttekintjük, milyen pszichológiai mechanizmusok állhatnak az autizmusban gyakran tapasztalható, szokatlan viselkedések hátterében. Megvizsgáljuk, mennyire képes ezeket az magyarázatokat a gyakran rugalmatlan, nem autisztikus elme megérteni, s viselkedését ezek alapján módosítani. Fókuszunkban a többségi iskolai helyzetek, kihívások állnak, illetve ezek pszichológiai magyarázatai, s a belőlük következő pedagógiai-módszertani szempontok.

Az autista gyerekek és felnőttek támogatásban nélkülözhetetlen az egyedi igényekhez adaptált edukáció. Ez azonban nem csak magára az autista emberre kell, hogy irányuljon, hanem személyi és tárgyi környezetére. Ez a kölcsönös, egymás fejlődését támogató folyamat a kulcsa valamennyi partner pszichológiai jól-létének.

Közhelyszámba megy, hogy az alsó tagozatos iskolai évek legfontosabb feladata az alapkészségek megfelelő szintű fejlesztése, kialakítása. Egy olyan folyamatról van szó, amely már iskoláskor előtt elkezdődik, és folytatódik egészen felnőttkorig, egyes területeken pedig élethossziglan. A fejlődés menetének klasszikus elképzelései mellett (például Piaget és Vigotszkij elméletei) új megközelítésmódot kínál a 20. század végétől a kibontakozó metakognícióelmélet. Az előadás elsősorban a számolási készség példáján, ám kitekintéssel az olvasásra, a hangszeres játékra és további területekre, egy olyan fejlődési modellt vázol, amelynek alapját a tudáselemek automatikus és tudatos elemeinek aránya képezi. A metakogníció – egyszerűsítő kifejezéssel – a tudásra vonatkozó tudást jelenti, azaz például egy alapműveleti számolási feladat esetén a puszta végeredmény megtalálásán túl a folyamatra vonatkozó tervezési, nyomon követő és ellenőrző folyamatokat tartalmaz. Melyik fejlődési szakaszban milyen előnyt vagy hátrányt jelent, ha a készségek működése túlzottan automatizált, vagy túlzott tudatos kontroll alatt áll? Van-e értelme és pedagógiai relevanciája annak, hogy a tempós és hibátlan készségműködés mellett saját és mások gondolkodási folyamatainak tudatosítása is megvalósul? Munkahipotézisünk szerint a pedagógiai tartalmi tudás lényegét érinti az a kérdés, hogy a pedagógus többféle utat ismerjen az automatizált és tudatos folyamatok egyéni egyensúlyainak megtalálására és a fejlesztésben történő felhasználására. A tudatos gyakorlás mint szakkifejezés a játékos és a drillszerű gyakorlás mellett a fejlesztésnek azt a formáját jelenti, amelyben az aktuális készségfejlettségi szinttől függően a pedagógus és a tanuló együtt találják meg a készségfejlődés adott szintjéhez illő metakognitív támogatást. A nagyfokú egyéni különbségek kezelésének érdekében olyan feladatrepertoár kialakítása célszerű, amelyben a feladatok nem elsősorban nehézségükben, hanem a megoldás során adható metakognitív támogatás szintjei szerint különböznek egymástól.